„Lefelé a Koronavírus hegyről” - Egy pszichológus nézőpontjából

Olvasási idő 5 perc

„Több baleset fordul elő a hegyről lefelé, mint felfelé” – állítják a tapasztalt hegymászók. Boris Johnson miniszterelnök is ezt az állítást idézte, amikor bejelentette a koronavírus miatti korlátozások utáni visszaállítást és a munkába való visszatérést, ezzel utalva a bizonytalan és kiszámíthatatlan állapotokra.

Miközben a vezetők szerte a világon a felépülést tervezik, elengedhetetlen pszichológiai aspektusból is fontolóra venni a bekövetkező változásokat. Az ellenálló képesség, az elkötelezettség és a jólét fenntartása kritikus tényezők a vállalkozások új normájának kialakításában.
A cél, hogy megismertessük a vezetőket azokkal a viselkedési és érzelmi mintákkal, amelyek pszichológiai kutatások alapján a korlátozások eredményeként alakultak ki.

Pozitív pszichológia

Az európai Győzelem napja (1945.) és a koronaválság között több szembetűnő hasonlóságot is felfedezhetünk, melyet ugyanazon sztereotípiához köthetünk, és ez a “harci szellem”. Jellemző narratíva az összetartás a közös ügy érdekében, egymás támogatása, akár áldozatok meghozása, a nyugodt légkör megteremtése és továbblépés.

A kutatások azt mutatják, hogy a hollywoodi ábrázolással ellentétben az emberi válságkezelés általában nem pánikkal és negatív következményekkel jár, sokkal inkább a személyes és a kollektív erőforrások összekapcsolásával a biztonság megőrzése és a fenyegetettség leküzdése érdekében.

Ahhoz, hogy a legtöbbet hozhassuk ki ebből a „harci szellem”-ből, következetesnek, egyértelműnek kell lenni, és tudatosítani kell, hogy:
1) együtt vagyunk a bajban,
2) üzleti szempontból is fontosak az intézkedések,
3) nem fog legyőzni minket,
4) az alkalmazottak az elsők.
A vezetői kihívást tehát az üzlet jövőbeli identitása és közös cél újrateremtése jelenti.

A vezetőknek újra meg kell határozniuk az alapértékeket, új gyakorlatokat kell bevezetniük, és gondolniuk kell a megfelelő kommunikációra is. Mindez megköveteli a vezetőktől, hogy legyenek elérhetőek, modellezzék az önkontrollt és hajlandóak legyenek áldozatokat hozni.

Mentális jólét

A világjárvány sokkhulláma és a több hónapos korlátozás után az emberi természet arra buzdít, hogy megbecsüljük értékeinket, számba vegyük veszteségeinket és biztonságot keressünk a jövőben. Közvetve vagy közvetlenül a vírus mindenkit érintett, ezért sokaknak felborult a lelki egyensúlyuk és elvesztették az önkontrollt. Lehetetlen a jövőt megjósolni és ha ehhez hozzávesszük a gazdasági recessziót, akkor számíthatunk rá, hogy a depresszió és a szorongás fokozottan jelen lesz a társadalomban.

Akik nem képesek a változásokkal megbirkózni tehetetlen helyzetbe kerülnek. Amikor a tehetetlenség érzése ránk nehezedik, a visszavonulás a természetes válasz – ebben az állapotban az emberek fizikailag jelen vannak, de hiányzik a kellő mentális energiájuk ahhoz, hogy kellőképpen részt vegyenek munkájukban.
A vezetők nem várhatják el, hogy ezek az érzések egyik pillanatról a másikra megszűnjenek, ehhez időre van szükség. A vírus idején a vezetéstől fokozott mértékben elvárható az empátia és az elfogadás, a figyelem, a bizalom kiépítése, ugyanakkor kérdéseket kell feltenniük, a válaszokat pedig figyelmesen kell meghallgatniuk.

Érzelmi szempontból a növekvő bizonytalanság veszélyt jelent, hiszen félelmet és szorongást kelt. Noha előfordul, hogy a félelem motivál, de többnyire az ismeretlen félelem visszaszorító erő, megakadályozza az embereket a döntések meghozatalában és a cselekvésben. Ezért létfontosságú, hogy a vezetők ne tartsák magukban az információkat, legyenek nyitottnak és őszinték, ne ígérjenek olyat, amit nem fognak tudni teljesíteni.

Az „elsődleges áldozatok”

Kétségkívül sok vállalkozásnak lesznek „elsődleges áldozatai” – olyan emberek, akik közvetlen – családi, vagy pénzügyi – veszteséget tapasztaltak a COVID-19 miatt. A hirtelen veszteség és a bizonytalan jövő reménytelenség érzéséhez vezethet – mely számos pszichológiai problémát okozhat, pl. alvási és étkezési rendellenességeket, ingerlékenységet, konfliktusokat, kiégést, függőség kialakulását. A vezetőknek be kell vezetniük az „elsődleges áldozatok” azonosításának és támogatásának rendszerét – hiszen lehet, hogy ők maguk vonakodnak segítséget keresni és kérni.

A „Korona” súlya

Vannak, akiknek a korlátozás alatt is dolgozniuk kellett, vagy veszéllyel kellett szembenézniük. Néhányan pozitívan reagáltak a helyzetre, számukra a korlátozás alatti „normál” munkavégzés egyfajta kalandnak bizonyult. Ez a reakció általában akkor jellemző, amikor jelentőségteljesnek, pótolhatatlannak érezzük magunkat.
A személyes hozzájárulásért járó elismerés hatalmas lendületet adott nekik, miközben önértékelésük és önismeretük is fejlődött.
Azonban ez az érzés rövid életű. A kollégák visszatérnek, normalizálódik a munkamorál. Bizonyos esetekben a kezdeti lelkesedést felváltja a visszavonulás és a pesszimizmus. Ezek a személyek továbbra is különleges bánásmódra számítanak – „Hiszen mi ott voltunk, mikor ti nem!”  – mondhatják.
Ezért fontos, hogy a vezetők – nyilvánosan és személyesen is – elismerjék és honorálják ezeknek a munkavállalóknak a kulcsfontosságú szerepét.

A szabadság miatti kiesés

A vállalkozások többsége szabadságot adott ki, vagy otthoni munkavégzésre váltott. A kutatások arra utalnak, hogy a szabadságolás tapasztalata megosztó. Vannak, akik élvezik, hogy időt tölthetnek a családdal, és elrendezzék a dolgaikat. Néhányan azért örülnek, mivel félnek elhagyni az otthonukat. Mások azonban nehéz helyzetbe kerültek, hiszen ők inkább a munkahelyükön végeznék el a munkájukat. Az otthoni munka óriási kihívásokkal jár, gondoljunk csak a technikai felszereltségre, az időgazdálkodásra, a hatékonyságra esetleg a család állandó jelenléte és ellátása mellett.

Bármit is tapasztalunk most, valószínűleg lesz valamilyen pszichés következménye a hónapokig tartó otthoni munkavégzésnek. A kutatások azt mutatják, hogy a munkavállalóknak hiányzik a megszokott munkakörnyezet és a személyes kapcsolat. Sokan értéktelennek és kiszolgáltatottnak érezték magukat – „Ha szabadságra vagyok küldve, úgy érzem magamat, mint egy régi bútordarab, amelyet elzártak a raktárban. Egy nap talán újra hasznos lehetek.”

A vezetőknek fel kell ismerniük a helyzet okozta károkat az önértékelés és az önbizalom terén, mely esetleges kiégéshez, nehezteléshez és frusztrációhoz vezethet. Ne felejtsük el elismerni az otthonról dolgozók eredményeit.

Míg az embereknek időre van szükségük az elmúlt hónapok feldolgozásához, a vezetőknek gyorsan kell a szervezeti ellenálló képesség fenntartására irányuló tervet kidolgozniuk:

  • Készítsük fel a vállalkozást arra, hogy a jólétre és a mentális egészségre összpontosítson.
  • Mérjük fel, majd kövessük nyomon az alkalmazottak mentális egészséget és tapasztalatait.
  • Építsünk a „harci szellem”-re.
  • Lépjünk kicsit hátra, és használjuk az érzelmi intelligenciánkat.
  • Legyen világos és őszinte a kommunikációnk.
  • Építsünk bizalmat – ismerjük fel és ismerjük el a hozzájárulásokat.

Mivel a koronavírus növekedése ismét várható, az embereknek valószínűleg nagyon törékeny lesz a kapcsolatuk a munkájukkal. Ez elkerülhetetlenül megterheli a mentális jólétet és befolyásolja az emberek munkahelyi teljesítményét.

Reméljük, hogy a pszichológia szemüvegén keresztül sikerült néhány inspiráló gondolattal, ötlettel lehetővé tenni a vezetők felkészülését az új viselkedési normák bevezetésére.